Nagy élmény volt, fárasztó volt, de azt hiszem mindannyian élveztük a hangulatát, a nyüzsgését és pezsgését. Sok lelkes kollégával találkoztunk, akik hasonlóan érezték magukat, pedig némelyikük már igazán megszokhatta az ilyen rendezvények légkörét.
Amikor az előkészítés során azon tanakodtunk, hogy hogyan rendezzük be azt a kis teret ami rendelkezésünkre állt én bizonytalan voltam abban, vajon két pár ilyen méretű egyajtós szekrény nem rontja-e el helyrehozhatatlanul a terem akusztikáját. Ám partnereink megnyugtattak, a hang jó lesz. Ebben nem igazán hittem addig, míg péntek este meg nem szólalt a ZENE!
Azt hiszem, hogy a 4500 darabból összerakott, két mázsás diffuzor sokat nyomott – szó szerint is – a latban. Sokan kritizálták a kábelezést, és valóban, nem tettük olyan magasra a lécet, mint ahogy azt tudtuk volna. Ebben azért volt némi szándékosság, hiszen aki hozzáértő láthatta, hogy a rendszerben van még jócskán lehetőség.
Pénteken este, az első dallamok felcsendülésének pillanatában – kb. este fél 10-kor – kisimultak a redők a homlokomon, igaz azt az egyet nem tudtuk a két nap alatt bemutatni, hogy ez a lánc tud halkan is muzsikálni. A KR Audio Kronzilla VA680i könnyedén, természetesen és minden erőlködés nélkül továbbította a LampizatOr Atlantic DAC-ból érkező analóg jeleket a hangfalakra. Ugyanezt tudta a kis VA830 is, csak valamivel szerényebben az alatt az idő alatt, amíg szóhoz jutott. A DAC hibátlanul végezte a konverziót, a jel akár a csodálatos Lector Audio TL3 futómű irányából érkezett, akár a ruhaszárító kötélből barkácsolt USB kábelen keresztül, Tibor barátom HP notebook-járól.
Azután, mikor az első napnak vége lett, és fél hétkor még az utolsó látogatókat egy utolsó számmal kellett útjukra bocsájtanunk még jobban megnyugodhattunk, hogy ebben a nagyon nívós mezőnyben nem vallottunk szégyent. És itt meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen illik szót ejteni a kiállítás más résztvevőiről is, akik szintén felvonultatták az általuk kínált termékek színe-javát. Nagy dolog, hogy ilyen sokan, és ilyen színvonalas termékeket kínálnak. Ez a vásárló érdeke első sorban, aki teljesen a saját igényeinek, lehetőségeinek legmegfelelőbb készüléket szerezheti be IGAZI szakértőktől (és itt nem magamra gondolok első sorban). Külön ki kell emelnem azokat a hazai gyártókat, akik megmutatták fejlesztéseiket. Nem csak külföldön terem mérnöki tudás, hanem itthon is.
Szerencsére este a lazításra, és a regenerálódásra is volt egy kis idő. Vacsoránkat és a pénzünket a 100 Éves Étteremben költöttük el, ahol cigányzene is szólt. Itt barátainkat ismertettük össze a magyar gasztronómia remekeivel. Bár Radovan barátunk először kicsit vonakodott megkóstolni a Somlói galuskát, mert nem tudta elképzelni, hogyan lesz a nokedliből desszert, de azután nem bánta meg, hogy engedett a rábeszélésnek. Közben – ahogyan a nóta mondja – “Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány”. Vénnek éppen nem voltak vének, de remek muzsikusok voltak mindannyian. Igaz, hogy hiába kértük a Metallica-tól a Nothing else matters című slágert azt mondták, hogy ők ilyen új dolgokat nem ismernek. Ezért aztán maradtunk a Hajmási Péter-nél.
A cigányzenét hallgatva azért meg kellett jegyeznem a cseh fiúknak, hogy bár a magasak és közepek rendben voltak, nem volt elég a mély. A reakciójuk látszik a képen. Folyt köv.