A készülék műszaki paraméterei megtalálhatóak weboldalunkon, ezért ezek részletes ismertetésétől most eltekintek, ez inkább egy szubjektív élménybeszámoló. A készülék kipróbálására egy fotózást követően került sor, mely alkalomból bemutatkozhatott a fotómodell.
Először a DAC külső megjelenéséről. A feketére porfestett, szélein lekerekített készülékház és a tükörfényes fekete plexi előlap valószínű nem nyeri el mindenki csodálatát, hiszen a szépség megítélése szubjektív dolog, akár a hangzásé. Így tehát már a teszt elején leszögezhetjük, hogy a masina valószínű nem fog mindenkinek tetszeni. Én sem állítom, hogy minden tekintetben hibátlannak találom, bár az összhatást tekintve a bennem élő kép pozitív.
A készülék DAC-hoz képest tetemes súllyal született, mivel nettó tömege 8 kg. Aki kézbe veszi a masszív, lemezből kialakított készülékházat már a tapintásán érzi, hogy benne van az anyag. Az előlapon az éppen használatban lévő bemenetnél kék fényű LED jelzi az aktív állapotot. Az USB bemenet külön feliratot kapott, a három koaxiális és a szimmetrikus inputok csak sorszámozást. Az “Input” feliratú nyomógomb az egyetlen kezelőszerv a készüléken, mellyel – szerintem mindenki kitalálja – a bemenetek közül lehet választani. A mindössze négy karakterből álló kijelző kék fénnyel jeleníti meg az éppen aktuális mintavételi frekvenciát.
A DAC bal oldalának elülső részéhez közel helyezték el a be- és kikapcsolásra szolgáló kerek főkapcsolót, és ez bizony nem jó hír a fotelhez szokott zenehallgatók számára, mert ennek a cuccnak nincs készenléti állapota, így a kapcsolgatáshoz fel kell állni! Ezt viszont a “zöldek” biztos imponálónak találják. Persze, ha leszámítjuk azt, hogy elektroncsöves készülékként az áramfelvétele magasabb, mint félvezetős társaié. A kapcsoló elhelyezése ugyanakkor praktikus, különösen azoknak, akik polcon, vagy a hátoldalt nehezen elérhető módon kénytelenek tárolni a készüléket.
A hátlap imponáló, akinek nem elég az öt választható bemenet, az rendelhet az opciós lehetőségek közül továbbiakat, de ez most itt nem fontos. A csatlakozók elhelyezése kellően szellős, ami különösen a merevebb, vastagabb kábeleket és csatlakozókat használók szempontjából bír jelentőséggel. Van itt minden ami kell (és olyan is ami a legtöbbünknek nem), háromféle coax be-, és egy kimenet, szimmetrikus (XLR), optikai, USB bemenet és egyetlen pár aranyozott aszimmetrikus kimenet.
A készülékház tetején kialakított szellőző rácson keresztül beláthatunk a gép belsejébe, ahol barátságosan pislákol a két db ECC81/12AX7 trióda.
A meghallgatás során USB bemeneten keresztül játszottuk le kedvenc számainkat, melyek között mindenféle műfajt kipróbáltunk. Volt magyar és külföldi rock, pop, jazz, és klasszikus zene is. Hallgattunk gépi és akusztikus muzsikát is. Talán a tuc-tuc maradt ki, mert nem akartuk magunkat büntetni. Emellett amikor csak tehettük a számítógépen tárolt zenei anyagok CD változatát is meghallgattuk a Lector Digidrive TL3 futóművének coax kijáratán keresztül. Élményeinket egyik barátunk összefoglalója előzze meg, aki egy hónapot töltött el a készülék bejáratásával és tapasztalatait így összegezte, valamint hozzájárult ahhoz, hogy e-mail címét is feltüntessem:
“Lelkesen zenél, a hangszereket szétválasztja, mégis egységben tartja. Finoman, érzéki módon tolmácsolja a zenét, túlzások és hiányok nélkül teszi a dolgát: nem tesz hozzá, nem vesz el a zenéből semmit. Nem csak hangzást nyújt, érzelmet is megható módon. Jelenlét/koncert élmény, megjeleníti a zeneszerző szándékát, a zenészek művészi szándékú előadásmódját örömzenéléssel. A hiteles előadásmód példás, szép, pontos hangszerhangok. Magához vonzza a hallgatót, a zenei élmény részesévé teszi. Nem egyszerű iparos, művész mesteri tudással. Szinte húzza magával a zenei lánc (erősítő, hangfal stb.) elemeit, karmester módjára “dirigálja”. A halk, finom részletek gazdagsága átható, kifejező képessége kiváló, képes a zene mélyebb rétegeit is megmutatni, kiteljesíti, kerek egységbe hozza a zenét. Összességében: rendelkezik mindazzal, ami a hallgató számára a zenei élményt biztosítja.
Tesztanyag: hangszeres, vokális zene, jazz, blues. Audio lánc : linearmotoros kiolvasó, csöves előfok, triodás monoblokkok, audiophile hangfalak. Akusztikailag moderált környezet.
mlaszlo43@gmail.com”
A közös meghallgatásra az alábbi játszótársakkal került sor:
Egyik digitális forrásként egy egyszerű notebook szolgált Windows7 operációs rendszerrel. A zenéinket először felmásoltuk egy külső meghajtóra, amit USB 3.0 kábellel csatlakoztattunk. A notebook-ot VDH USB kábellel drótoztuk össze a DAC-kal. Másik forrásunk a fentebb már említett futómű volt, melyet egy Audioquest Hawkeye digitális coax kábellel “erősítettünk” a DAC-hoz. A DAC analóg jeleit Nordost Heimdal 2 és Audioquest Sky RCA kábeleken keresztül juttattuk el a KR Audio VA830i integrált erősítőjébe. Az erősítőt VDH Supernova hangfalkábel segítségével kötöttük össze az RDacoustic Evolution szélessávú hangfalaival.
Miután a notebook-ra telepítettük a gyártó által mellékelt driver-t, és a Vezérlőpultban is elvégeztük a szükséges beállításokat kezdődhetett a meghallgatás. Lejátszó szoftverként a Foobar 2000 ingyenes verziója szolgált, mely kijelzi a bitrátát és frekvenciát is.
Hát, nem illik hazabeszélni, de a zene ami megszólalt egészen jó volt. A Tátrai Band: Küszöbön túl című albuma kivételesen magával ragadó volt. Csak annyit mondhatok, mindhárman azt állapítottuk meg, hogy egy igen jó hangú készüléket hallgathattunk meg, a fentebb idézettek az utolsó betűig megállják a helyüket. Erről mindazok meggyőződhetnek, akik eljönnek a bemutatótermünkbe. Már nagyon várjuk, és készülünk a találkozásra!